“Az aktualitás kényszere, melynek e hasábokon a lényegi kérdésfelvetések szempontjából igyekszünk a lehető legritkábban engedni, arrafelé vezeti kezünket, hogy egyfajta magyarázatot adjunk néhány, az olvasóban talán jogosan felmerülő kérdésre. Mondhatni két kérdés önmagából adódik még akkor is, ha teljes joggal eltekintünk azon tömegek érdeklődésétől, akik az illuzórikus lelki békéjüket kizárólag a virtuális szféra nyújtotta örömökben vélik megtalálni. Az egyik, hogy ugyan miért nevez el valaki a 21. században, a posztmodern kor hajnalán, a posványos american way of life leszálló ágában latin nyelven egy folyóiratot? A másik, hogy mit is jelent ez az ódonnak ható cím, és miért lehet e fogalomnak mégis néminemű aktualitása a transzhumanizmus, az elembertelenedés felé száguldó világunkban?
Az első kérdésre nagyon egyszerű választ adni. A címmel egyáltalán nem volt célunk a tömegek megnyerése, sőt reményeink szerint egyfajta szűrőt is jelent majd az olyan emberekkel szemben, akik az élet minden területén az igényeik kielégítését várják környezetüktől. E hasábok olvasásakor a befogadónak, vagyis az olvasónak kell igazodnia! A cím emellett tökéletesen szimbolizálja küldetésünk kettős vetületét, törekvéseink dichotomikus egységét.
A második, az előbbihez szorosan kötődő kérdés felgöngyölítését radikális módon, tehát a gyökereknél kell kezdenünk. Az Európa térségében nagyjából 3.600 évvel ezelőtt, a Kárpát-medence bronzkorának virágkora idején kialakult új fegyver, a kard már a kezdet kezdetétől különleges, nemes fegyvernek számított. Használata a legkorábbi időktől a fegyveres elithez kötődött, és ezt a funkcióját a technológiai és morfológiai változásoktól függetlenül többé-kevésbé megőrizte a 20. század derekáig, a hagyományos elit feloldódásáig és végső felszámolásáig. A kard szimbolikája ebből kifolyólag meglehetősen komplex. Királyi méltóságjelvényként az ország és az igazság védelmének kötelezettségét jelenítette meg. A fentről eredő hatalom továbbszármaztatása során nem csupán a lovaggá ütés szertartásában volt jelen: a hűbéresek gyakran egy, az uralkodótól kapott kard átvételével kerültek beiktatásra. A királyok és magas hivatalt viselők attribútumaként a világi hatalmat szimbolizálta, melytől nagyon sokáig elválaszthatatlan volt a potestas gladii, az ókori merum imperiumig visszanyúló pallosjog.
Az egyértelműen a metafizikai szférából származó hatalom kettős természetének felismerése szintén a legősibb időkbe vezet bennünket…”
A teljes írás a Duo Gladii 2020. decemberi számában (1. évf. 1. szám) olvasható.
A korábbi és újabb lapszámok megrendeléséhez vegye fel velünk a kapcsolatot ITT!
A gátlástalan marxista történelemhamisítás terhére róható sok már mellett az is, hogy a középkor bevett jelzőjévé tette a sötét szót. Ez azonban a baloldali történelemszemlélet
Odin, Thor, Loki… Megannyi ismerősen csengő, mégis lényegileg ismeretlen név. Az őket egykor tisztelő ősi germán népek – gótok, gepidák, langobardok, kvádok, bajorok, szászok, normannok…
A Duo Gladiiban elindult civilizációs tematika bevezető száma után megkezdjük azon tradicionális civilizációk számbavételét – elsőként Róma kerül terítékre –, amelyektől tanulhatunk, amelyekre ilyen vagy olyan
