Tisztelgés a Kitörést végrehajtó magyar és német katonák önfeláldozó hőstette előtt
Folyóiratunk első számában azt a megállapítást tettük, hogy korunk elsötétedésének elsődleges oka az emberi minőség kárhozatos, dekadens zuhanása. E folyamat nem magától végbemenő, hanem intenzív és erőszakos romboló tevékenység következménye. Fáradhatatlan és kimeríthetetlen sötét erő szükséges ahhoz, hogy az emberi lélek és szellem egyre alacsonyabb és alacsonyabb szintre süllyedjen. Ez a par excellence sátáni törekvés.
A jó hír azonban az, hogy az alászállási folyamat, amint nem magától történik, úgy nem is vonatkozik kényszerűen senkire. Csupán a szemünk felnyitása, a józan ítélőképesség és a tömegek véleményével való szembeszállás bátorsága szükséges ahhoz, hogy a hanyatlásnak ellenálljunk. Ez az ellenállás mindenekelőtt a megfelelő irányba való orientálódás által tud kibontakozni. Ahogyan azt a rovat előző tanulmányában meghatároztuk, ehhez szemünket a sérthetetlen, romolhatatlan, megváltoztathatatlan ideákra, vagyis a Tradíciót a világban elsődlegesen megnyilvánító eszmékre kell emelni, melyeket a Hagyomány és az abból származó vallások, bölcseletek és tanítások őriznek. Azután el kell indulni a megismerés, majd a megvalósítás útján: az adekvát, önnemesítő, megszentelő eszméket fel kell kutatni, magunkévá kell tenni, és életünket ezek jegyében kell berendezni.
„Eszmék és eszmények birtokában van jövője egyénnek és nemzetnek, akármilyen sivár a jelene: nélkülök lét és tevékenység elvesztette értelmét és értékét.” (Schütz Antal)