Baranyi Tibor Imre: A háborúkról

(Részlet a Szerző A végjáték kórélettana című, 2022. május 17-én elhangzott előadásából. Lejegyezte: Gönczi Dániel.)

A metafizikai Alapelvtől mint Kezdettelen Kezdettől és Eredettől való eszmei eltávolodás – amely a jelen korban hatalmas, ráadásul egyre fokozódik – drámai folyamatokat, katasztrófákat és kollapszusokat eredményez, beleértve a különböző háborúkat, forradalmakat, járványokat, természeti katasztrófákat, kataklizmákat. Ezek mind ugyanannak a valóságnak a megnyilvánulásai: nevezetesen a civilizációs méretű eltévelyedés következményei.

Mondjuk ki határozottan – mert még a klérus körében sincs szinte senki, aki az elmúlt két évben COVID-19 néven elhíresült pándémia kapcsán ki merte vagy tudta volna mondani, hogy ennek kvázi metafizikai oka az, hogy az eltévelyedés olyan mérvű, a teljesen elborult és princípiumvesztett degeneráltság olyan szintű és kiterjedettségű, aminek büntetésszerű következményei elkerülhetetlenek és éppen ilyenek.

E büntetésszerű következmények egyik arculata a járvány, vagy a járványok kora. (Az, hogy a „járvány” mennyire helyénvaló kifejezés, egy további vizsgálandó kérdés lenne, amire e helyütt nem térünk ki.[1]) Az úgynevezett „járványok” egyébként nem most kezdődtek. Évszázadokkal ezelőtt is feljegyeztek tömeges, halálos kimenetelű megbetegedéseket, amilyen például a Bizánci Birodalomban a pestisjárvány, pontosabban a pestis tömeges megjelenése volt 541 ősze és 542 tavasza között.

A másik a háború, a háborúk kora. A háború ab start nem valami ördögtől való dolog, mint azt a pacificizmus hívei gondolni vélik, hiszen eredetileg, amikor a komolyabb háborúk megindultak, még a Kali-yugát megelőzően –, arról volt szó, hogy intenzív akcionalitás révén kiiktassák a világból a sötétség erőit, vagy azok képviselőit jobb belátásra térítsék. A tradicionális értelemben vett háború lényege a Pax post victoriam lucis spiritualis volt, ami azt jelenti, hogy: addig folytatni a háborút, míg be nem áll az a béke, amely a szellemi fény győzelmét jelenti. Társadalmi értelemben ez a háború klasszikus feladata, és erre mondhatta a görög antikvitásban Hérakleitosz, hogy a „háború mindenek atyja és királya”, mert valamikor ez a társadalom méregtelenítési folyamatainak és a fényteli állapotok visszaállításának egyik fő eszköze volt.

Csakhogy az időben előre haladva, ahogy a tradicionalitás erői visszahúzódnak és egyre inkább nem megnyilvánuló állapotba lépnek, a világban egyre szaporodó és súlyosbodó konfliktusok mindinkább arról szólnak, hogy a hagyományellenesség, az antitradicionalitás, azaz a metafizikai sötétség különböző verzionális arculatai ütköznek össze egymással. És már nem megtisztulást és restaurációt hoz a háború, hanem még nagyobb sötétséget.

Az úgynevezett „béke” – hozzátéve, egy buddhista kifejezéssel élve, hogy a samsárában, vagyis a létesülési örvényben béke voltaképpen nincs – az, amit általában és közönségesen „békének” neveznek, vagyis amikor az utcán nem lőnek, tehát ez az állapot is telítve van ma már a sötétség erőinek megnyilvánulásaival, vagyis úgyszólván démonokkal. A globális eltévelyedés jegyében súlyos megszállottságok burjánzanak, vagyis beteg és degenerált eszmék és életgyakorlatok tenyésznek mindenfelé. Az úgynevezett „béke” is tele van démonokkal, ám a modern háború még úgyszólván extra démonokat léptet életbe az agresszív sötétség különböző verzionális arculatainak térnyerése révén. Nagyon elvétve és nagyon ritkán fordul elő az, hogy háború révén valamiféle tisztulás megy végbe, ami pedig a háború ontológiai oka volna.

Amikor a modern háborút kifejezetten negatíve értékeljük, az nem pacificizmus a részünkről. A pacificizmus, a béke (ami ma már döntően álbéke) erőltetett igenlése antitradicionális elgondolás és létmód. A tradicionális szemlélet mindenekelőtt természetesen békepárti, a békét igenli és részesíti előnyben, amennyiben az valódi béke, vagyis amikor a rend, az egyensúly és a harmónia, tehát a szellemi fény jut uralomra és dominálja az emberi világot. Ám a mindenáron való béke, vagyis a pacificizmus antitradicionális attitűd, s ehelyett amikor lehet, szembe kell fordulni a valóban sötétséget jelentő erőkkel és megnyilvánulásokkal, akár kombattáns módon is. Ez teljesen egyértelmű és világos. Ez a sötétséggel szembeni harcias-heroikus fellépés azonban nem állhat a megvezetettségek jegyében, tehát megengedhetetlen, hogy olyan erők mozgatottjává és játékszerévé váljon egy konfliktusban az operátor, ami végül a sötétség erőinek még nagyobb térnyeréséhez vezet. És éppen ez szokott történni. Ha megvizsgáljuk az első két világháborút, kétségtelenül számos rendkívül pozitív, hősies akcionalitás ment végbe, a végeredmény mégis az lett, hogy soha nem látott módon teret nyertek a szellemi értelemben vett sötétség erői. Minthogyha minden heroikus és pozitív erőfeszítés és vállalkozás és egyéni tett a megnyilvánuló világ pozitív alakulásának tekintetében hiábavaló lett volna, mert végül is a sötétség erői harapóztak el soha nem látott módon és gyakorlatilag minden tekintetben. Megvezetettségek, mozgatottságok működnek, homályban lévő háttérbeli erők manipulálnak háborús feleket, amelyeket konfliktusban résztvevők egyrészről intelligenciahiányukból kifolyólag, másrészről vehemenciájukból és egyebekből kifolyólag nem vagy nem igazán képesek átlátni (e tekintetben mondhatni iskolapéldát képeznek az e sorok írásakor folyó ukrán-orosz konfliktusban az ukrán soviniszták). Ilyen értelemben a háború igenlése egy egészen sötét valami. Holott az eredeti tradicionális álláspont – megismételve – az, hogy a sötétséggel akár harcias módon, tehát háborúban is szembe kell fordulni, és meg kell ütközni, amennyiben ez tiszta, vagyis uralható folyamat.

A járványok, a háborúk és a természeti katasztrófák végső oka tehát a metafizikai Princípiumtól, vagy vallási nyelven megfogalmazva az Istentől való eltávolodás. Ezek célja pedig nyilvánvalóan az arra alkalmasak elválasztása és jobb belátásra térítése, kvázi felébresztése. Amíg a világban zajló ilyetén folyamatok a legtöbb ember számára szenvedést, sőt tragédiát okoznak, addig léteznek néhányan, akiknek ez éppen az illumináció forrásává válik. Akik a transzcendens értelem fényében heroizmusra képesek, vagy megfelelőképpen tudják elkerülni a felesleges lépéseket, konfliktusokat és egyebeket. Mindezeknek tehát van egy büntetés aspektusa és van egy felébresztő arculata. És ez egy elválasztás.

Beléptünk abba az időszakba, hogy aki tudati sötétségben leledzik, az szenvedni fog. Most már konkrétan. Az ilyen eddig is szenvedett természetesen, ha másért nem, mert az élete előbb-utóbb olyan állapotokba divergált, ami a szenvedést hozta el számára, de most konkrétan tömegek, sőt társadalmak is ilyen állapotba fognak kerülni. Vagy már abba is kerültek. Ez elkerülhetetlen.

Ez alatti, alacsonyabb szinteken azután nyilvánvalóan születnek tervek. Léteznek titkos vagy közönségesen nem látható hatalmi körök, amelyek között vannak hatalmasabbak és kevésbé hatalmasak, amelyek nyilvánvalóan szőnek nagyszabású terveket, elsősorban a megnyilvánulás baljós és kártékony arculataival összefüggésben és a feloldás-felbomlasztás ellenistenségeivel szövetségben. Mert elvileg lehetnének olyan tervek is, amelyek a világ fénytelibbé változtatására irányulnak, de valahogy ezek nem nagyon jönnek kalapba. Ezeket nem látjuk működni. Vagy ha igen, akkor nagyon partikuláris és nagyon szórványos módon.

A világban érvényesülő és megvalósuló nagy tervek és a nagy folyamatok egyértelműen – és ebben a vonatkozásban nem lehet vita – a még nagyobb elsötétedést szolgálják. Ilyen tervszerűen kivitelezett eseménysorozat volt az összes forradalom, az 1789-ben Párizsban kezdődöttől a bolsevista forradalomig, a két világháború és az összes többi modern felfordulás: az elsötétedés, vagyis az antitradicionalitás térnyerésének szolgálatában álltak. A szellemi úton járó ember azonban ezekből a folyamatokból mintegy kivonja magát, mivel tisztában van azzal, hogy minden részleges és pillanatnyilag megnyilvánuló rendezetlenség és sötét felfordulás végső soron az egyetemes és totális rend része. Emiatt a Kali-yugát generáló folyamatokat se nem hátráltatja, se nem gyorsítja, hanem meghódolva az Isteni Akaratnak az eljövendő Aranykor megvalósításában él elsősorban egy tudati transzmutáció, majd egy beérkezettség értelmében.

Az írás a Duo Gladii, A szellemi ellenállás lapja legfrissebb, 2022. június-júliusi (2. évfolyam 4.) számának 37–39. oldalán jelent meg.

[1] E tekintetben lásd Cowan T. S. – Morell, S. F.: A fertőzés mítosza, avagy bizonyítékok, hogy a vírusok (ide értve a koronavírust) nem okoznak betegséget. H.n. 2021. Leo Viridis

Ne álljon meg itt!

Olvasson tovább...

A Duo Gladiiban a háborúról

Ami késik, nem múlik – szokták mondani. Szóval lassan mindenki fellélegezhet, némi csúszással ugyan, de augusztusban megjelenik a Duo Gladii június-júliusi száma. A téma –