A turáni szellemről – Jön az új DuoGladii

1200 Ft

40 készleten

Kattintson a kérdésre a válaszok megtekintéséhez

A Duo Gladii latin kifejezés, melynek jelentése ‘két kard’. A két kard elmélete egy, a politikai teológia körébe sorolható kora középkori doktrína, szimbolikus tanítás, miszerint a hatalom, egyfajta dualizmus formájában egyenesen Krisztustól származik. Az egyik kard a szakrális hatalmat szimbolizálja, másik a világi hatalmat. Az elmélet kidolgozása Szent I. Geláz pápához (492–496) kötődik, aki I. Anastasius bizánci császárnak (491–518) írott levelében hivatkozott először a doktrínára. A levélben két hatalomról beszélt, a szent (auctoritas sacrata pontificum) és a királyi (regalis potestas) hatalomról.

A világban zajló harc, melyben a HVIM is részt vállal, két szinten folytatható, ha uraljuk képességeinket, két kard áll rendelkezésünkre. A gladius spiritualis segítségével megvívandó nagy szent háború a sokkal fontosabb lelki, vagy metafizikai küzdelem az ember igazi harca, mely a belső sötétség, a szenvedélyek, vágyak és ambíciók, egyszóval a Gonosz és az ő kísértései ellen folyik. A gladius materialis-t megragadva vívandó kis szent háború az előzőnek csak egyfajta prospekciója, mely a külvilágban folytatandó a külső sötétség képviselői ellen, afféle eszmei, ideológiai küzdelem, vagy akár a szó szerinti fegyveres harc formájában is.

A lapunk a lehető legteljesebb mértékben kerülni kívánja a polgári csökevényként értelmezett zsurnalizmust, illetve a szcientizmus, mint „tudományvallás” minden vetületét. Célunk a mai magyar sajtóban szinte egyedülálló módon a vegytiszta jobboldaliság talaján álló „szuverén állítások” és „abszolút tagadások” képviselete. Mint fentebb láttuk, feladatunk természete kettős, a szellemi síkot és az akcionalitás szféráját, a metafizikai és fizikai világot, a tudás és cselekvés szintjét egyaránt megcélozza, mivel – ahogy a lovagrendek is tették – mindkét kardon rajta kell tartani a kezünket! Folyóiratunk ezen képességek felélesztésében és fenntartásában kíván útmutatóul szolgálni annak, „aki – Evolával szólva – talpon maradt a romok és a felbomlás közepette”.

A Duo Gladii jelenleg sok szempontból teljesen unikális „sajtótermék”. Egyedi stílusban fejt ki olyan izgalmas témákat, amikkel még az online térben sem igen lehet találkozni, nemhogy valaki ezeket nyomtatásba merné adni. Azt hiszem, az itt leírtak mellé ez elég érv.

A Duo Gladiiból sok mindent lehet tanulni a történelemről, a vallásokról (elsősorban a kereszténységről), a filozófiáról, a Tradícióról, zenéről, könyvekről, filmekről, a mozgalmi életről és a harcos mentalitás gyakorlati vetületeiről, de a legfontosabb cél, amire minden írás irányul: a normalitás többség által rég elfeledett létszemléleti alapjainak fokozatos visszahozása, újratanítása.

A Duo Gladii hiteles, mert pártpolitikai érdekektől mentesen, azokat felülmúlva működik. Nem célja a szavazatmaximalizálás, a hízelgés. Mi senkinek sem szeretnénk megfelelni. Célunk a sziklaszilárd alapokon nyugvó, koherens létszemléletünk fokozatos kifejtése és elterjesztése.

A Duo Gladii hiteles, mert lelkes önkéntesek írják, akik saját, jól körvonalazott meggyőződésükre alapozva készítik tanulmányaikat hónapról hónapra. Itt nem forognak nagy pénzek, nincsenek megrendelt írások…

A Duo Gladii a mai világban már kihalófélben lévő, archaikus létszemlélet megnyilatkozási felülete, reprodukciós forrása kíván lenni. Ha olvasóink követik, jól értik és életükben meg is valósítják az írásainkban megjelenő világnézeti alapokat, akkor életükben markáns létrendi szintemelkedés következik be.

Olvasói gondolatok

Nagy műveltségű szerzők
irodalmi igényességű munkái
olvashatóak a folyóiratban.

Élő hittel bíró alkotás,
ami segít a szürke hétköznapok
túlélésében.

Együdálló és hiánypótló írások,
ráadásul igényesen.
Várom minden számát.

Az újság segít megismerni a múltat,
átértékelni a jelent,
s olyan utat mutat, ami az igazsághoz vezet.

Leírás

Szkíták, hunok, avarok, magyarok. Megannyi nép, amely sztyeppi régióból, Szkítiából indulva feltartóztathatatlanul zúdult Európa, illetve Ázsia birodalmaira, átszabva azok arculatát. A legújabb DuoGladii hasábjain ezekre a – turáni civilizációba sorolható – népekre, rítusaikra, életmódjukra, harcászatukra fókuszálunk, de természetesen nem maradnak ki a képletből olyan kiemelkedő szerzők sem, mint Julius Evola vagy Horváth Róbert.

Évezredekkel ezelőtt kezdett körvonalazódni Eurázsia füves pusztáinak térségében egy olyan sajátos civilizáció, amelynek mítoszai, rítusai, államberendezkedése, harcmodora, életmódja hosszú időn keresztül határozta meg a térség államainak, birodalmainak képét. Ezek az államok és birodalmak másként működtek, másként épültek fel, mint a letelepült népek hasonló entitásai. Kultúrájuk szubtilisebb, kevésbé megfogható, nehezebben tanulmányozható, írásbeliségük ritkásabb, állandó településeket, szilárd épületek sem szívesen építettek.

E harcos, ksatriya dominanciájú népek kiválóan értettek a lovakhoz, különösen jól bántak a fegyverekkel, főképpen a királyi fegyverrel, az íjjal. Csordáik, nyájaik, zsákmányszerző portyáik, politikai célzatú hadjárataik révén hatalmas gazdagságot halmoztak fel. Bennük a keresztény Nyugat nem egyszer Isten jogos büntetését, a Szentírásban megjövendölt Góg és Magóg népét látta.

Sikereik ellenére a lovasnomádok ideje a középkorral együtt jórészt leáldozott. A világ szolidifikációja már nem tűr meg mobilis népeket, a tér civilizációi mindenütt átadták helyüket az idő civilizációinak, de a néplélek mélyén bizonyos nemzetekben – a magyarságban, a török és mongol népekben – megmaradtak ezen kultúrkör reziduumai, és a mai napig valamilyen szintű ellenpólust képeznek a letelepedett életforma modern, istentelen válfajával, az ipari civilizációval szemben.

E lapszám hasábjain megjelenő írásokban szó esik a sztyeppi civilizáció gyökereiről, kialakulásáról, harcászatáról, a hun birodalom germán népességéről, az avar kori harcos elit egy közelmúltban, a Dél-Dunántúlon feltárt fantasztikus temetőjéről, az avar és a magyar társadalom különbségeiről, a honfoglaló magyarság harcmodoráról, de még a tuvai torokéneklésről is.

A tematikán kívüli írások között helyt kapott Julius Evola három rövidebb írása, Horváth Róbert a Hagyomány ideájának újszerű megközelítéséről szóló nagyobb tanulmánya, Barcsa-Turner Gábor valódi törésvonalakkal foglalkozó esszéje, illetve Leonyid Szavin, illetve Tóth András egy-egy cikke is, több izgalmas kulturális ajánló mellett. Az írások mindegyike tartalmas elmélyülést és számos új adalékot ígér a világ eme lehanyatlott, de nyom nélkül el nem tűnt szegmensének vonatkozásában.

A folyóirat előfizethető a DuoGladii honlapján >>katt<<. A régebbi számok közül már egyre kevesebb kapható, ezeket >>itt<< rendelheti meg. Lapunk újságárusoknál nem kapható, és korlátozott példányszámban kerül kiadásra! A lapszámokat a megjelenést követően postázzuk a megrendelőknek.

A IV. évfolyam 1. szám tartalma:

Kolonits László: A turáni civilizáció hajnala
Barcsa-Turner Gábor: A „tradicionalizmusról” és a valódi törésvonalakról
Horváth Róbert: A Hagyomány ideája, előzményei és hanyatlásának jelei
Julius Evola: Vihar a Monte Rosán (Ford.: Cornelius)
Julius Evola: Páneurópa és fasizmus. Beszélgetés R. N. Coudenhove-Kalergi gróffal (Ford.: Németh Bálint)
Julius Evola: Líbiai őstörténet. Beszélgetésünk Leo Frobeniusszal (Ford.: Németh Bálint)
Gallina József Zsolt – Gulyás Gyöngyi: Szakralitás, tradíció és a multikulturalizmus paradoxonja egy kora avar kori közösségben. Egy katonai elit temetője Babarcon (Délnyugat-Dunántúl)
Szücsi Frigyes: Államiság és identitások. Társadalmi összetartó erők Baján avarjaitól Árpád magyarjaiig
D. Fekete Balázs: A honfoglaló magyarság harcmodora és fegyverei
Konnát Árpád: Sztyeppei nomádok és a közelharc
Csarnai Márk: Germán népek a Hun Birodalomban
Leonyid Szavin: “Emokrácia” – Az emberi érzelmek befolyásolásának gyakorlata
Tóth András: A tudományfelfogás tradicionális struktúrája: scientia, sapientia, eruditio
Vármegyés Krónika. 2024. március – június (Összeáll.: Molnár Máté)
Vármegyés Kalendárium. 2025. évi programok (Összeáll.: Kolonits László)
Szellemi ajánló:
Zene – Tuvai torokéneklés (Király Dávid)
Zene – Liszt, Franz: Totentanz: Paraphrase on Dies irae (Petró Csaba)
Könyv – Doma-Mikó István: Kamikazek (Kónya Dorka)
Könyv – Zamjatyin, Jevgenyij: MI (Éliás Tamás)
Könyv – Csukás István: A téli tücsök meséi (Göncziné Csaba Zsuzsanna)
Film – Satayev, Akan: Tomürisz – A sztyeppe királynője (Brunner Balázsné)