A novemberi Duo Gladiiban a halál témája kerül terítékre

A Szellemi ellenállás havilapjának aktuális számában a Halottak napja alkalmából az élet legfontosabb kérdését, a halált járjuk körül több megközelítésben. Szóba kerül, mit gondoltak a halálról és az azt követő eseményekről a tradicionális civilizációkban, terítékre kerül a koronavírus, illetve az ókori és középkori pestisjárványok megdöbbentő története. Lapunkat ezúttal is haszonnal forgathatják majd értő olvasóink.

“A szcientizmus, a napjainkat meghatározó „tudományvallás” álláspontja szerint az emberi élet kizárólagosan a fizikai világhoz, a biológia szférájához kötődik: a fogantatással, sőt az „én testem, az én döntésem” szélsőségesen deviáns, feminista mantra jegyében egyre inkább a születéssel kezdődik, a halál passzív eseményével pedig végérvényesen véget ér, amikor is a testi funkciók megszűnésével a tudat elenyészik.” (Kolonits László)

“A szellemi ember a külső világot alapvetően nem tekinti veszélyesnek – hiszen, ami teremtett, az úgyis meghal, ami Istentől való, annak nem tud ártani semmi, még a COVID, Klaus Schwab, Gyurcsány Ferenc vagy éppen Izrael sem. Semlegesnek kell tekinteni a világot, és nem szabad túlzó reakciókat tenni. Ha mégis, annak kontrolláltnak, tudatosnak kell lennie!” (Barcsa-Turner Gábor)

“Az emberi nem ezen három fundamentális vágya és ebből fakadó kísértése a bírvágy, a kéjvágy és a hatalomvágy. A modern embertípus a három gyökérvágya által való mozgatottságnak korlátlanul ki van téve. Semmilyen kontrollt és uralmat nem gyakorol felettük. Életének minden pillanatát a birtoklási vágyának, a szexuális ösztöneinek és az érvényesülési törekvéseinek bilincsei által megkötözötten éli. És minderről még csak tudomása sincsen. Börtönben raboskodik, miközben azt gondolja, hogy vakációzik.” (Kónyi-Kiss Botond)

“A szellemi elhatározás maradandóbb lehet, mint a földben elrothadó test. Ám egyszer az is bevégzi; ahogy a halál visszatérőként felbukkan, eljön az ideje. Ismét meghal, most azokkal, akikhez hozzátartozott, vagy akikben lakozott. A halál nem a végállomás, inkább csak átszállás. A testet kofferként, sőt, talán nehéz poggyászként hagyjuk hátra.” (Ernst Jünger)

“Új emberré kell lennünk. Ki kell szabadulnunk annak a rabságából, hogy a magunkra összpontosítás, a magunknak harácsolás útját járjuk. Világi szemmel nézve el kell veszítenünk az életünket. Ezt jelképezi papszenteléskor, hogy hófehér halotti lepellel takarják le a szentelendőket, amely alól új emberként, alter Christusként »támadnak fel«. “ (Gazella)

“A járvány hatását a népi gondolkodásra már különböző elnevezései is jelzik: a Fekete Halál, a dögvész, a halálvész. Mindez elemi értetlenséget fejez ki a betegség megjelenését illetően, valamint undort és rettegést magától a kórtól. A védekezés teljes hatástalansága és szinte értelmetlensége mindig felfokozta a megjelenésével kapcsolatos értetlenséget, és okait keresve csak az istenek, illetve a keresztény középkorban biblikus alapon Isten büntetésével magyarázta.” (D. Fekete Balázs)

A 2021. novemberi lapszám tartalma:

• Kolonits László: Az álarcok és fátylak lehullása
• Barcsa-Turner Gábor: A COVID, a konteók, az okoskütyük és a halál
• Kónyi-Kiss Botond: A négy sarkalatos erényről. 4. A mértékletességről
• Alexander Dugin: A „puszta élet” elégtelensége
• Ernst Jünger: A nagy átjáró (ford.: Varázsló Macska)
• Gazella: Belehalni a szeretetbe
• D. Fekete Balázs: Pestisjárványok az ókorban és a középkorban
• Jámbor Márk: Kozmizmus
• Tudós–Takács János: Aquinói Szent Tamás és a mózesi törvény
• HVIM: Kommunista tempó, hogy még mindig nemzetbiztonsági kockázatként kezelnek minket!
• Vármegyés krónika. 2021. szeptember – október (Összeáll.: Molnár Máté)

Szellemi ajánló:
Zene – Fauré, Gabriel: Requiem Op. 48. Atlanta Symphony Orchestra & Chorus (Petró Csaba)
Könyv – Bellarmin Szent Róbert: A jó halál mesterségéről (Magyar Sándor)
CD – Berecz András: Kőkertben Liliom (Éliás Tamás)
Filmsorozat – Fekete tükör (Csaba Enikő Ágnes)
Film – Noyce, Phillip: Az emlékek őre (Kónya Dorka)